A végeredmény dönt, nem a szép ígéretek. De ha az esküvői ruhánál csak végén derül ki, hogy nem jól választottunk az bizony rémes slamasztika.

ESKÜVŐI RUHA:

Aki hallott már freelancerről az tudja, hogy sokszor jóval olcsóbban készíttethetjük el vele “ugyanazt”. Ám mikor elkezdjük felmérni az ígéret alaposságát és pontosságát feltűnik, hogy igazából nincsenek konkrétumok. Az ügyfél nem lett kellőképpen “felmérve”, nem kapott terveket, nem tapintott és választott textileket, nem tájékoztatták a szakmai oldalról, nincs fix csak körülbelüli ára és a várható végeredményben is több a kérdés mint a fix pont. A szolgáltatót megegyezést követően olykor egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen éri el és igazából fogalma sincs pontosan mikor is és milyen tempóban készül el a ruhája.

Egy szabadúszó többnyire nem köt szerződést így nincs rajta mit számonkérni. Ha van szerződésünk, viszont arra kell ügyeljünk hogy a foglaló nem jár vissza, azonban látva a ruhapróbák csúszását, rontásokat, 2 lépés előre egy hátra folyamatot, joggal szeretne elállni választott döntésétől, a foglaló azonban nem jár vissza. – de ha még meg is tudnánk egyezni, ki tud segíteni rajtunk az utolsó napokban?

A bizonytalanul tevékenykedő “megoldó emberek” megígérnek mindent, általában találomra kiválasztanak egy irányt amin elindulnak, mert még nincsenek bejáratott útvonalai, tapasztalata, kapcsolatai, mint egy profinak. A súlyosabb probléma az, hogy jelentős részük bármikor légneművé válik. Ilyenkor nemcsak a szakértelem, de a korrektség is “hiánycikk”. Képzelje el, hogy mennyi idegeskedéstől, kétségtől, problémától és felesleges költségtől kíméli meg magát ha az elején jól választ!

ALKALMI RUHA:

Több alkalommal beszélgettem már ilyen olyan ügyféllel aki más szolgáltatótól, üzletből, online ruharendelésből érkezett hozzánk. Az online ruharendeléseknél gyakori tapasztalatként látni, hogy a megvásárolt modellt hamis képpel adják el, többnyire minden realitás nélküli alapanyagár alatt, míg személyes vásárlásnál ( különösen a Magyar butikokban) meglehetősen sok darab kínálkozik olasz címkével.

Míg a kép alapú ruharendelésnél talán számolunk vele, hogy lehetnek részletek amelyeket nem látunk jól, az alapanyagot nem tapinthatjuk, a varrás minőségét nem látjuk, addig egy Made In Italy címkénél nem igen merül fel, hogy ne lenne igaz nem?

Jelentős létszámban a kilencvenes évek elején jelentek meg kínai bevándorlók a Firenzétől húsz kilométerre fekvő Pratóban. Míg Firenze bőriparáról ismert, Prato ruhaipari központ volt, a legnevesebb olasz ruhamárkák közül több is ott gyártatott. A kínaiaknak eleinte munkalehetőség volt ez, aztán az évtized közepén már saját vállalkozásokat hoztak létre, eleinte garázsokban, majd kisebb műhelyekben.

Hogy tud olyan olcsó lenni? A kínaiak úgy élnek, mint állam az államban, nem fizetnek adót, saját rendőrségük és bankjuk van, a gyáraik nem tartják be az egészségügyi és egyéb előírásokat. Nem integrálódnak, ráadásul a helyi gazdaságot sem pörgetik, mert mindent a közösségükön belül szereznek be (alapanyagok). Területi átrendeződés miatt ma a kínai gyárakban mára egyre nagyobb számban kezdenek dolgozni szíriai, pakisztáni vagy szenegáli bevándorlók. Mivel bár kínai gyárakban de az Olasz határokon belül készülnek e divatáruk, mégis lehet “Made in Italy.”